HMKÁ6

Minimális talajborítás nyáron: mit ír elő a HMKÁ6, és hogyan teljesíthető?

A legérzékenyebb nyári időszakban – július 15. és szeptember 30. között – a szántóterületek nem maradhatnak hosszabb ideig fedetlenül. Megmutatjuk, milyen módszerekkel teljesíthető a HMKÁ6 minimális talajborítási előírás, mire figyeljen tarlóhántásnál és másodvetésnél, és ki mentesül automatikusan a kötelezettség alól.

Mit ír elő pontosan a HMKÁ6?

A HMKÁ6 előírás szerint a mezőgazdasági termelőnek fenn kell tartania a minimális talajborítást a legérzékenyebb időszakban, azaz július 15-től legalább szeptember 30-ig. Ez a következő módszerek valamelyikével teljesíthető:

  • őszi kultúra vetésével,
  • a tarló megőrzésével,
  • másodvetéssel,
  • a növény vagy a tarló fenntartásával,
  • talajtakarásos parlaggal.

A 30 napos szabály

A legérzékenyebb időszakban a talaj nem maradhat fedetlen a 30 napos, agronómiailag indokolt időnél hosszabb ideig. Ha a gazdálkodó az adott táblán talajtakarás nélküli parlag hasznosítást jelölt az egységes kérelemben, akkor a július 15. és szeptember 30. közötti időszakban gondoskodnia kell a talajtakarásról – vagy a spontán megjelenő növényzet megőrzésével.

HMKÁ 6 -tarlófenntartás

Tarló megőrzésénél mire figyeljünk?

A növény vagy a tarló megőrzése során legfeljebb 10 cm mélységű sekély tarlóhántás és -ápolás, valamint középmély lazítás végezhető. A középmély lazítás kizárólag akkor fogadható el, ha a lazító kések nyomvonalát leszámítva a talajtakarás biztosított marad. Sekély tarlóhántás során karbamid vagy mikrobiológiai készítmény talajba dolgozása is teljesíthető, de figyelni kell, hogy a talajbolygatás maximum 10 cm mélységig történjen, és a művelet után a növényi maradványok továbbra is összefüggő talajtakarást biztosítsanak az egész táblán.

FIGYELEM: Ha az előírást a tarló szeptember 30-ig történő fenntartásával teljesíti, ez idő alatt nem teljesíthető az AKG szerinti „szármaradvány talajba visszaforgatása” vállalás – a két kötelezettség ütközik egymással.

Olyan kultúráknál, ahol a betakarítás után nem marad tarló (például gyökérzöldségek esetén), az előírás tarlófennhagyással nem teljesíthető. Ezekben az esetekben a betakarítást követő 30 napon belül másodvetés szükséges.

Másodvetés szabályai

Ha a betakarítás után másodvetéssel teljesíti a kötelezettséget, a vetést a betakarítást követő 30 napon belül el kell végezni, és a másodvetés tényét 20 napon belül be kell jelenteni az egységes kérelem felületén (EK-ban). A bejelentés elmaradása esetén a másodvetés nem kerül figyelembevételre.

A másodvetés összetételére vonatkozó szabály szerint a másodvetésben lévő növényeknek külön nemzetségbe kell tartozniuk – például repce után nem lehet másodvetésben repce és mustár keveréke. A Brassica napus (takarmányrepce), a Sinapis alba (fehérmustár) és a Raphanus sativus (retek) fajhoz tartozó növények egymás után, még keverékben sem vethetők. Az előírás teljesítésére mind az ökológiai másodvetés, mind az AKG zöldtrágyaként vetett másodvetés megfelelő megoldás lehet.

Kivétel: pihentetett rizsföldek

A HMKÁ6 kötelezettséget nem kell teljesíteni a tárgyévben talajtakarás nélkül – szellőztetés, simítózás vagy szintezés mellett – pihentetett területeken, amelyeket a megelőző évben rizs vagy indiánrizs termesztésére használtak. A mentesüléshez a felsorolt műveletek közül legalább egyet a legérzékenyebb időszakban kell elvégezni, és azt az egységes kérelem felületén legkésőbb szeptember 30-ig be kell jelenteni.

Ki mentesül automatikusan a HMKÁ6 alól?

FIGYELEM: Azok a termelők, akik területük teljes egészén vagy egy részén ökológiai gazdálkodást folytatnak, vagy a tárgyévben állnak át ökológiai gazdálkodásra, az ökológiai gazdálkodás szerint tanúsított – vagy az átállással érintett – területeiket úgy kell tekinteni, mint amelyek megfelelnek a HMKÁ1, a HMKÁ3, a HMKÁ4, a HMKÁ5, a HMKÁ6 és a HMKÁ7 előírásoknak is.

hmká 6 szabályai

Mit vizsgál a hatóság?

Az ellenőrzés a terület többszöri felkeresésével történik. Kiemelten vizsgálják, hogy a legérzékenyebb időszakban 30 napnál tovább ne legyen fedetlen a terület – ez a szabály a PIH01 (pihentetett) területekre is vonatkozik. Emellett a hatóság a másodvetés összetételére vonatkozó szabályok betartását is ellenőrzi.

Gyakorlati tanácsok

  • Vezessen naprakész nyilvántartást arról, hogy egy-egy táblán mikor szűnt meg a talajtakarás, hogy a 30 napos határidőt biztonsággal tartani tudja.
  • Ha másodvetéssel teljesít, ne csak a vetést végezze el időben – a 20 napos EK-bejelentési határidőt is tartsa be, különben a másodvetés nem számít bele a teljesítésbe.
  • Repce, mustár vagy retek után tervezett másodvetésnél ellenőrizze a fajkeveredési tilalmat, nehogy ütköző kultúrákat vessen egymás után.
  • Ha AKG-ban is vállalt szármaradvány-visszaforgatást, egyeztesse le előre, hogy a tarló szeptember 30-ig történő fenntartásával nem kerül-e ütközésbe a HMKÁ6 teljesítése.

A HMKÁ6 lényege tehát, hogy a legérzékenyebb nyári időszakban a talaj ne maradjon hosszan fedetlenül. A buktatók jellemzően a határidők (30 napos fedetlenségi limit, 30 napos vetési és 20 napos bejelentési határidő a másodvetésnél) és az egyéb vállalásokkal (pl. AKG szármaradvány-visszaforgatás) való ütközés miatt adódnak – ezekre érdemes már a tervezéskor odafigyelni.

Segítünk a HMKÁ előírások átlátásában

Ha szeretné, hogy szakértőink táblaszinten átnézzék, hogy megfelel-e a HMKÁ előírásoknak, vegye igénybe Támogatásvédelmi próbaellenőrzésünket:

https://forms.gle/Vj1T3Kage41wUTg69

Bővebben
HMKÁ5, 12%-os lejtő szabály, erózióvédelmi sáv kialakítása, direktvetés kivétel

Talajerózió elleni védekezés lejtőn – HMKÁ5 szabályai

Talajerózió elleni védekezés lejtős területen: mely növények tiltottak, és hogyan mentesülhet?

HMKÁ-sorozatunk ötödik részében a talajromlás és a talajerózió kockázatát csökkentő talajművelés előírását, azaz a HMKÁ5-öt mutatjuk be. A szabály lényege, hogy a meredek lejtőkön a kapás növények termesztése önmagában nagy eróziós kockázatot jelent – a jogszabály ezért vagy tiltja ezt, vagy konkrét védekezési módszerek alkalmazásához köti. Nézzük, pontosan mely növényekről van szó, mikor minősül egy tábla „12% felettinek”, és milyen kivételekkel élhet a gazdálkodó.

Milyen növények termesztése tilos a 12%-nál meredekebb lejtőn?

A 12%-nál nagyobb lejtésű területen tilos a kapás növények – dohány, cukorrépa, takarmányrépa, édesburgonya, burgonya, csicsóka, beleértve a kukoricát és a napraforgót is – termesztése, valamint az őszi káposztarepce átlagosan 24 cm-nél nagyobb sortávolságon való termesztése. A tilalom nem feltétlen: direktvetéssel, szintvonalas vagy rétegvonalakkal párhuzamos műveléssel, illetve erózióvédelmi sávok kialakításával a termesztés mégis megengedett.

A megoldások egy táblán belül kombinálhatók is a terület adottságai szerint – a lényeg, hogy a tábla teljes területét lefedje valamelyik erózióvédelmi megoldás.

Talajerózió elleni védekezés lejtős területen: mely növények tiltottak, és hogyan mentesülhet?

Mikor minősül a táblám 12% feletti területnek?

  • 2 hektárnál kisebb tábla esetén: ha a terület több mint 50%-a 12%-nál nagyobb lejtésű.
  • 2 hektár vagy nagyobb tábla esetén: ha a 12% feletti lejtésű rész nagysága meghaladja az 1 hektárt.

Buktató: a papíron megosztott tábla nem mindig védi meg!

Ha az Egységes Kérelemben külön táblába rajzolja a növényeket, hogy a tábla ne minősüljön 12% felettinek, ezt a helyszíni ellenőrzés felülírhatja, amennyiben a táblák a valóságban nincsenek jól elkülönítve vetetlen sávval. A helyszínen ugyanis a mért táblaméret és az eróziós fedvény metszete az irányadó, nem a kérelemben rajzolt felosztás.

1. kivétel: direktvetés

Direktvetésnek az minősül, ha a vetőmagot nyitócsoroszlyás vetőgéppel közvetlenül az elővetemény tarlójába juttatják ki, minimális talajbolygatás mellett, külön talajelőkészítés nélkül. A területen szárzúzás, kaszálás és gyomirtás megengedett marad. A direktvetés tényét a helyszíni ellenőrzés keretében vizsgálják.

2. kivétel: erózióvédelmi sáv kialakítása

Az erózióvédelmi sávot lágy vagy fás szárú növényekkel, 3-20 méteres szélességben, a szintvonalakkal közel párhuzamosan, átlagosan 100 méterenként kell kialakítani. A helyszíni ellenőrzés a gazdálkodói rajz alapján történik, de a helyszíni mérés az irányadó – a kézi rajz alapján elvárt szélességeket önmagukban nem ellenőrzik.

Az erózióvédelmi sáv kialakítására megfelelő megoldás lehet:

  • legfeljebb gabona sortávba vetett haszonnövény, azzal a kikötéssel, hogy termést nem hozhat – például 15 cm magasságban tartva,
  • füves sávok kialakítása vetéssel,
  • cserjés sávok létesítése,
  • méhlegelők vagy zöldugar vetése,
  • spontán zöld növényi borítottság, gyommentesen tartva.

3. kivétel: szintvonalas művelés, és a szőlő teraszok kötelező megőrzése

Ha a gazdálkodó szintvonalakkal párhuzamos művelést folytat, a helyszíni ellenőrzés azt vizsgálja, hogy ez ténylegesen megtörtént-e. Szőlőültetvények esetében emellett külön kötelezettség a teraszok megőrzése – ezt a HMKÁ5 minden 12% feletti lejtésű szőlőültetvényen megköveteli, függetlenül attól, milyen egyéb védekezési módszert alkalmaz a gazdálkodó.

Mit vizsgál a hatóság?

Az ellenőrzés elsősorban helyszíni vizsgálat keretében történik: azt nézik, hogy a 12%-nál nagyobb lejtésű területen a fenti előírások betartásra kerültek-e. Egyes elemeket – például a tényleges hasznosítást – a Területi Monitoring Rendszer (TMR) műholdas felvételei is vizsgálják.

Gyakorlati tanácsok

  • Mérje fel előre, mely tábláin haladja meg a 12% feletti terület az 1 hektárt (2 ha+ tábláknál), vagy az 50%-ot (2 ha alatti tábláknál).
  • Ha papíron osztja meg a táblát a kivétel elérése érdekében, gondoskodjon arról, hogy a helyszínen is jól látható, vetetlen sáv válassza el a részeket.
  • Erózióvédelmi sáv tervezésekor tartsa be a 3-20 méteres szélességet és a szintvonalakkal párhuzamos, átlag 100 méterenkénti kialakítást.
  • Szőlőültetvényben ne feledkezzen meg a teraszok karbantartásáról – ez önálló, minden esetben kötelező elem.

Nem szeretne lemaradni a HMKÁ- és AÖP-szabályok változásairól?
Csatlakozzon a Támogatás Iránytű Prémium programhoz:

Bővebben
vízfolyások menti védelmi sávok HMKÁ4

Vízfolyások menti védelmi sávok: mekkora távolságot kell tartani, és mit nem szabad kijuttatni?

HMKÁ-sorozatunk negyedik részében a vízfolyások menti védelmi sávok kialakítását, azaz a HMKÁ4 előírást mutatjuk be. A szabály célja egyértelmű: megvédeni az állóvizeket és vízfolyásokat a tápanyag- és növényvédőszer-terheléstől. A gyakorlatban azonban a védőtávolság mértéke víztípusonként eltér, és van néhány buktató is, amire érdemes odafigyelni – ezeket járjuk körül ebben a cikkben.

Milyen anyagok kijuttatása tilos a vízvédelmi sávokban?

A vízvédelmi sávokon nem juttatható ki: műtrágya, szervestrágya (komposzt), növényvédő szer, talajkondicionáló készítmény, növénykondicionáló készítmény, valamint mikrobiológiai készítmény sem. A tilalom kiterjed a csávázott vetőmagra is – vagyis nem elég magát a szert nem kijuttatni, ha a vetőmag már kezelt állapotban kerül a védett sávba.

Mekkora védőtávolságot kell tartani?

A védőtávolság mértéke a víztípustól függ:

  • völgyzáró gátas halastavaknál a partvonaltól mért 5 méteres sávban,
  • a MePAR-ban grafikusan megjelölt, 5000 négyzetméter feletti állóvizek partvonalától mért 20 méteres sávban,
  • a MePAR-ban grafikusan megjelölt egyéb felszíni vizek partvonalától mért 5 méteres sávban.

Az utolsó eset – az egyéb felszíni vizeknél előírt 5 méteres sáv – 3 méterre csökkenthető, ha a mezőgazdasági művelés alatt álló tábla legfeljebb 50 méter széles és 1 hektárnál kisebb területű. Ez a kedvezmény kifejezetten a kisebb, keskeny tábláknál segít csökkenteni a kieső területet.

Vízvédelmi sáv

Mi van, ha a MePAR jelöl vizet, de évek óta nincs ott víz?

Fontos tudni: ha a MePAR fedvényen szerepel a felszíni víz, de a területen évek óta láthatóan nem fordul elő, az előírás betartását akkor is vizsgálják. Vagyis a fedvény, nem a helyszíni valós vízborítás számít – egy kiszáradt vagy elmocsarasodott vízfolyás menti sáv is védett marad, amíg a MePAR-ban jelölve van!

Mikor számolható el a sáv AÖP NPLFA területként?

Ha a gazdálkodó a vízvédelmi sávot az Agro-ökológiai Programban NPLFA (nem termelő) területnek kívánja elszámolni – vagyis szántóföldi termeléssel nem érintett vízvédelmi sávként veteti figyelembe -, a védőtávolság 5 méter alá nem csökkenthető, gazdasági tevékenység nem folytatható rajta, termény nem hozható le róla, és NPLFA vízvédelmi sávként kell jelölni.

Ebben az esetben a helyszíni ellenőrzés keretében csak azt vizsgálják, hogy folyik-e termelés a sávon – például a mérés alapján a kukoricatábla része-e, vagy szénabálák láthatók-e ott. Ha igen, az NPLFA-elszámolás feltételei nem teljesülnek.

Kivétel a legeltetett állatok trágyájára

A szervestrágyára vonatkozó védőtávolságok nem érvényesek a legeltetett állatok által elhullajtott trágyára, ha az az itatóhely megközelítése miatt következik be. Vagyis ha az állatok a vízhez vezető úton természetes módon trágyáznak a sávban, az önmagában nem minősül szabálysértésnek.

Mit vizsgál a hatóság a helyszíni ellenőrzés során?

Az ellenőrzés arra irányul, hogy az előírt védőtávolságokon belül kijuttatásra került-e valamelyik felsorolt anyag. Ez két úton történik: szemrevételezéssel – vagyis van-e látható jele istállótrágya-, műtrágya- vagy növényvédőszer-kijuttatásnak -, valamint a Gazdálkodási Naplóban rögzített területadatok alapján. Azt nézik a naplóban, hogy a kijuttatás ténylegesen csak a védőtávolsággal csökkentett területre történt-e.

Gyakorlati tanácsok

  • Mérje fel előre a táblái MePAR-fedvényét, hogy pontosan tudja, mely vízfolyások és állóvizek mentén milyen széles sávot kell szabadon hagynia.
  • Csávázott vetőmagnál is számoljon a védőtávolsággal – a vetés önmagában is kijuttatásnak minősül.
  • Ha egy kis, keskeny táblája van egy egyéb felszíni víz mentén, ellenőrizze, jogosult-e a 3 méteres kedvezményes sávra az 50 méteres szélesség és az 1 hektáros méret alapján.
  • NPLFA-elszámolás esetén ügyeljen rá, hogy a sávon semmilyen termelési tevékenység (pl. bálázás) ne legyen látható a helyszíni ellenőrzéskor.

Tehát a HMKÁ4 a vízminőség védelmét szolgálja azzal, hogy víztípusonként eltérő védőtávolságot ír elő a műtrágya, a szervestrágya, a növényvédő és a kondicionáló szerek kijuttatására. A szabály a MePAR-fedvényhez igazodik, nem a tényleges vízborításhoz, és külön figyelmet igényel, ha a sávot AÖP NPLFA területként szeretné elszámolni. Aki ezekkel tisztában van, könnyen elkerülheti a szankciót egy helyszíni ellenőrzés során.

Nem szeretne lemaradni a HMKÁ- és AÖP-szabályok változásairól?
Csatlakozzon a Támogatás Iránytű Prémium programhoz:

Bővebben
Mit tilt a HMKÁ2 a MePAR-ban jelölt vizes élőhelyeken és tőzeglápokon? Vízlevezetés, mélyszántás és átalakítás szabályai, valamint a 2026-os mentesítés.

Vizes élőhelyek és tőzeglápok megőrzése: mit tilt és mit enged a HMKÁ2?

A vizes élőhelyek és tőzeglápok megőrzése az egyik legfiatalabb HMKÁ-előírás. Bár csak 2025-től hatályos Magyarországon, mégis sok gazdálkodót érint, akinek a táblái között MePAR által lehatárolt vizenyős folt található. Ebben a cikkben összefoglalom, pontosan mely területekre vonatkozik az előírás, milyen tevékenységek tilosak rajtuk, és mikor mentesülhet a gazdálkodó a szankció alól akkor is, ha a szabályt megsértette.

Mire vonatkozik pontosan a HMKÁ2 előírás?

A HMKÁ2 lehatárolásának és szabályozásának az EU előírásai szerint minden tagállamban meg kell felelnie. Ennek nyomán Magyarországon egy új MePAR-fedvény készült, amely grafikusan jelöli ki azokat a vizes élőhelyeket és tőzeglápokat, amelyeken az előírásokat be kell tartani. Vagyis nem minden nedvesebb terület esik a szabályozás alá, hanem kizárólag azok, amelyeket a hatóság ténylegesen ezzel a fedvénnyel jelölt meg. Ezért érdemes a saját táblákat összevetni a MePAR aktuális állapotával.

Milyen tevékenységek tilosak az érintett területeken?

A HMKÁ2 fedvénnyel jelölt vizes élőhelyeken és tőzeglápokon az alábbi tevékenységek tilosak, illetve kötelezettségek érvényesek:

  • tilos szántást végezni, valamint a vizet és a talajnedvességet levezetni,
  • a gyomnövények és inváziós fajok terjedését, megjelenését – a talaj arra alkalmas állapotában – meg kell akadályozni,
  • szántó esetében tilos 25 centiméternél mélyebben bármilyen talajművelést végezni,
  • tilos az állandó gyepterületen található, vizenyős területként lehatárolt elemet szántóterületté alakítani,
  • a területen jogszerű földhasználattal kell rendelkezni.

Mikor végezhető mégis termelőtevékenység a vizes élőhelyen?

A tilalom nem jelenti azt, hogy az érintett terület örökre kivonásra kerül a termelésből. A víz természetes úton történő elszivárgása után mezőgazdasági termelőtevékenység végezhető a területen! Az előírás tehát a vízháztartás mesterséges beavatkozással történő megváltoztatását tiltja, nem magát a termelést.

Mikor nem jár szankcióval a szabály megsértése?

Mivel a végleges MePAR-fedvényt csak fokozatosan ismerhették meg a gazdálkodók, a jogszabály átmeneti mentességet biztosít: a 2025. március 28. előtt – vagyis a végleges fedvény megismerése előtt – elkövetett szabálysértés nem járt szankcióval.

Mi történik, ha új vizes folt jelenik meg a táblán?

Előfordulhat, hogy a MePAR-rendszerben egy táblán évközben, vagy éppen az egységes kérelem benyújtása előtt jelenik meg újonnan vizenyős foltként nyilvántartott terület, esetleg egy beruházás ideje alatt változik a jelölt terület. Ilyenkor az illetékes hatóság a KAP II. rendelet előírásai szerint jár el.

2026-os fontos módosítás: ha a MePAR-ban jelölt terület változása a termelőnek nem róható fel, a termelő mentesül a szankciók alól, és a támogatásra való jogosultsága változatlanul fennmarad. Érdemes ezt minden olyan esetben hivatkozási alapként megjelölni, amikor a vizes folt megjelenése vagy változása rajtunk kívülálló okra vezethető vissza.

Miért érdemes odafigyelni a vizes élőhelyekre akkor is, ha nem érintik közvetlenül a gazdaságot?

A vizes élőhelyek és tőzeglápok megőrzése nemcsak kötelezettség, hanem lehetőség is: a támogatásra jogosult hektár fogalmának bővülésével azok a területek is támogathatóvá váltak, amelyeken a gazdálkodó – akár önkéntesen – új, vizes jellegű élőhelyet (agro-ökológiai területet) hoz létre és tart fenn. Ezért mindenképp érdemes tisztában lenni a HMKÁ2 szabályaival akkor is, ha a gazdaság jelenleg nem rendelkezik MePAR-ral jelölt vizes folttal.

Nem szeretne lemaradni a HMKÁ- és AÖP-szabályok változásairól?
Csatlakozzon a Támogatás Iránytű Prémium programhoz: https://novenydoktorkft.hu/online-tudastar/tamogatasi-iranytu-2026/

Bővebben
HMKÁ1 Állandó gyepterület megőrzése

Állandó gyepterület visszaállítása: mikor kötelező, és mikor mentesül alóla?

Az állandó gyepterület visszaállítása a HMKÁ1 előírás egyik legtöbb kérdést felvető pontja. Sok gazdálkodó nincs tisztában azzal, mikor keletkezik ténylegesen visszaállítási kötelezettsége, és mikor mentesül alóla. Ez a cikk összefoglalja a szabályokat, a kivételeket és azt is, mi történik, ha egy elismert vis maior miatt marad el a visszaállítás.

Mit jelent az állandó gyepterület fenntartási kötelezettsége?

Az állandó gyepterületet országos szinten a 2018-as referenciaévnek megfelelő arányban kell fenntartani. Egyéni szinten ez azt jelenti, hogy ha valaki állandó gyepként hasznosított területet az elmúlt két naptári évben más célú területté alakított át, azt visszaállítási kötelezettség terhelheti. Ezért érdemes minden gyepfeltörés előtt tisztában lenni a szabályokkal.

Mikor kell ténylegesen visszaállítani az állandó gyepterületet?

Az állandó gyepterület visszaállítása csak akkor válik kötelezővé, ha az országos gyeparány több mint 5%-kal csökken a 2018-as referenciaarányhoz képest, és emellett az összes gyepterület abszolút értékben is több mint 0,5%-kal csökken. Fontos tudni, hogy ilyen mértékű csökkenés 2018 óta még egyszer sem fordult elő – ennek ellenére minden gazdálkodónak érdemes tisztában lennie a szabállyal, mert a kötelezettség évről évre életbe léphet.

Mikor NEM kell visszaállítani a gyepterületet?

A jogszabály több esetben mentesíti a gazdálkodót a visszaállítási kötelezettség alól:

  • ha a területen erdősítés történt (kivéve karácsonyfa- vagy energetikai faültetvény),
  • ha 0,25 hektár alatti terület került feltörésre,
  • ha a terület véglegesen kikerül a mezőgazdasági hasznosítás alól.

Mi számít gyepfeltörésnek, és mennyi idő áll rendelkezésre a visszaállításra?

A gyep feltörése a gyepnemez teljes megsemmisítését jelenti, ami már 300 m² összefüggő terület feltörésétől kimutatható – ez a küszöbérték, amit a hatóság a helyszíni ellenőrzés során vizsgál. A visszaállítást a következő évi egységes kérelem beadásáig kell elvégezni, az üzem területén belül bárhol, a helyszín tehát szabadon megválasztható. Az újonnan létrehozott vagy visszaállított gyepterületet ezt követően 5 évig fenn kell tartani.

Mi történik, ha vis maior miatt marad el a visszaállítás?

Ha a megelőző évben elismert vis maior miatt nem teljesült a visszaállítás, azt a tárgyévben pótolni kell. Fontos buktató, hogy a tárgyévi állandó gyepterületekre ugyanerre a vis maior eseményre hivatkozva újabb mentesítő vis maior bejelentés már nem fogadható el – vagyis a halasztás csak egyszer vehető igénybe.

Az állandó gyepterület visszaállítása tehát csak szűk körben, országos szintű gyeparány-csökkenés esetén válik kötelezővé, ugyanakkor a 300 m²-es feltörési küszöb, az 5 éves fenntartási kötelezettség és a vis maiorra vonatkozó egyszeri mentesítés mind olyan részletek, amelyeket érdemes minden gyepterülettel gazdálkodónak ismernie, mielőtt bármilyen hasznosítás-váltásba kezd.

Nem szeretne lemaradni a HMKÁ- és AÖP-szabályok változásairól?
Csatlakozzon a Támogatás Iránytű Prémium programhoz!

Bővebben